2014. március 30., vasárnap

Hát így költözött be Alex...

A történetet két nézőpontból fogom bemutatni... :3

Tapani:

Hosszas értekezés után végül Tapani belement, hogy előadást tartson egy középiskolás csoportnak...

Egy kicsi ám lelkes tömeg várta...
-Szép napot, a nevem Tapani Hietala és azért vagyok itt, hogy elméleti előadást tartsak nektek robotikából...
Azt nem tudom ki mennyire ismeri az alapokat, így kezdjük az elején...

*idétlen fejjel magyaráz, majd kiszúr valakit a csoportból*

"Elég különc figura, mint ne mondjak...Totál elvonja a figyelmem... idegesítő ahogy bámul..."
-Tehát mint mondtam..."Mit bámulsz????"

"Fiú létére pink hajjal... nincs neki anyja aki rászóljon?!
Nem tanították meg rá, hogy ne bámuljon?! ááááá"
-Köszönöm a figyelmet. A jövő héten folytatódik az előadás, ha érdekel titeket.
"Remélem nem jössz öcsi..."

***Egy héttel később***
Ahogy Tapani belép a terembe egyből kiszúrja a pink üstököt, még akkor is, ha el van kissé rejtve a szemek elől...
-Szép napot! Szép számmal érkeztetek megint...

"Komolyan... mint valami nagyméretű óvodás... Csak ne bámulna ilyen idegesítően...



Alex szemszögéből:


T: -A nevem.....
A: "Azta..." -tátott szájjal nézi és issza minden egyes szavát.
*órákkal később*
A: -Kár, hogy ilyen hamar vége van...

 *Egy héttel később*

T: -A múltkor itt hagytuk abba...
A: "Milyen tudása van és milyen szenvedélyes..."

T: -Tehát ha bármi kérdésetek és problémátok akad ebben a témában,
az ajtóm nyitva áll a jövő korok feltalálói előtt.
A: -Oh...


Tapani távozik, Alex pedig figyeli...

Majd hazáig követi...


Pár héttel később valaki kopogtat...
T: -Ki az komolyan ilyenkor? -kómás hang...


T: -Nuada, legközelebb vigyél kulcsot. Te nem Nuada vagy.

A: -N...nem...


T: -Az iskolában láttalak, ugye? Miben segíthetek?
"Te vagy azaz ideg őrlő kölyök"
*ciripp-ciripp*

T: -Szóval? Figyelj kölyök, dolgom van és nem érek rá itt cidrizni fél nap.
A: -Hát...
T: -Nyögd ki, vagy becsukom az ajtót. -morog.
A: -Nincs hol aludnom és azt mondtad, hogy ha gondunk van,
 akkor forduljunk hozzád és szóval nem tudtam hova menni... -hadar kipirulva
T: "Mint valami kóbor pink kisállat..."
T: Néz, majd elkapja a tekintetét.
-Azt hiszem jobb lesz felöltöznöm. -becsukja az ajtót.
 Pár perc múlva:
T: -Gyere be, van egy kanapé, azon elalhatsz pár napot...
mibe rángattam bele magam -morog az orra alatt
A: -Kö...köszönöm!-berongyol

T: -Risának tuti tetszeni fogsz... az új házi kedvenc... *sóhaj*

1 megjegyzés:

  1. Jááááááj, tök cuki a történet! :) Ez a két különc karakterű babód nagyon aranyos. :)
    Remélem majd még készítesz róluk fotó sztorit! :)

    VálaszTörlés