Nehéz a sors, ha valaki több egy kicsivel másoknál. Ő pedig egy ilyen lélek volt... Éjjelente és néha a napsütésben is angyalokat látott. Az angyalok pedig volt, hogy figyelemmel kísérték látomásait. Nem mert, nem tudott beilleszkedni az emberi világba. Bántották, kitaszították... ő pedig félt és menekül.
Vékony karját egyre újabb hegek borították. A fájdalom éle mellett ez segített számára ép lélekkel maradni. A keresztény egyház nem tekinti követőjének azt aki végezni akar magával. Ő mégis hitt és remélt... célt akart tudni a képessége mögött. Miért ő? Miért így? Miért épp angyalok? Ám választ sosem kapott.
Szeretetre vágyott, melegségre. Hogy elfogadják olyannak amilyen. Az angyalok figyelték, és kedvelték is talán... legalább is egy...
Hogy gyenge, vagy épp elég erős volt e ahhoz amit tett, nem tudta meg soha. Ám az utolsó szívdobbanással megérintette kedvenc angyala. Maga mellé szólította, közülük valóvá változtatta...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése