2/3 Step by step

Egy viszontagságos postázást követően megérkezett a második részlet is az új folyamatban levő projekthez. Megérte a kínsenyvedezés, mert valami elképesztően cukkancs *.* és akkor most a kálvária. A csomagot egy kedves csajszi indította útnak április 24-én -születésnapomon- Brazíliában. Annak rendje és módja szerint 29-e este megérkezett Budapestre és elvámolásra várakozott. Nem aggódtam, mondván május 1. miatt talán csak 2-án fog majd változni a kiírás végtére is nemzeti ünnep és a közalkalmazottakra ez vonatkozik. Ám hiába indultunk a májussal a kiírás mit sem változott. Napokon belül már erőteljes aggodalommal lestem a követőt és enyhe idegbaj kerülgetett, hogy esetleg meg fognak e vámolni, vagy mi a szösz van, ugyan is csak a postacímünk volt a dobozon, ráadásul nem írt kevesebb értéket rá, mint amennyi volt... Emailt küldtem, hogy most mi a szösz is van, és bő 3 nap némaság után frenetikus üzenetet kaptam. Miszerint igen, amint azt megírtam nekik feladták a csomagot, és igen amint az megírtam nekik a vámon pihen, de többet ők sem tudnak mondani, ergo kussoljak és majd csak lesz valami. CSODÁS!!!! Tegnap este azonban a brazil követőn új bejegyzés jelent meg amin fellelkesedve megnéztem a magyar követőt is. Ott azonban semmi változás nem állt fent -még most sem egyébként- Teljesen reményvesztett lettem, hogy tuti feladták a csomagot vissza a küldőnek és mára terveztem a levélírást az eladónak, hogy akkor mi is legyen, ha kézhez kapja a csomagot, de reggel egy doboz várt rám és benne a megvalósítás második szintje... :) Úgyhogy most smile ezerrel... :D