2011. november 25., péntek
Cronicle of Summerland II.
Apró kölyökként bukkantam a kis zubogóra, mikor épp lázadoztam és elfutottam a felnőttek és tanítóim elől. -igen, igen... nehezen kezelhető is voltam néha *elmosolyodik*-
Az egész hely nem volt nagy, de engem elvarázsolt az első pillanatban. A pár méter magasból aláhulló víz egyszerre volt hűsítő, pezsdítő és kristály tiszta. Kristály-zúgónak neveztem el és attól kedve ez volt a titkos búvóhelyem.
Sok-sok órát töltöttem itt örömömben, bánatomban mindig ide szöktem ki legyen hajnal, nappal, vagy csillagos és holdfényes éjszaka. Talán a víz csobogó hangja megnyugtatott, vagy a hely kisugárzása volt rám olyan jó hatással.
Vagy ő...
Első pillantásra azt hittem szirén, vagy esetleg egy narf lehet. Sok mesét hallottam róluk a dajkámtól és mindegyikben amilyen gyönyörűek, olyan veszélyes teremtések is voltak. Ám az a lány a törékeny karjai, hosszú fonott haja, kecses nyaka és vállai, és a nevetése. Betöltötte a levegőt varázslattal. Ha az öreg Pen meséjében lettem volna engem sem érdekel, hogy szörnyeteggé válik és kiszívja a lelkem, pedig csak egyetlen pillantást láttam. A magasabb zöld növények közé bújtam, nem leselkedtem, csak hallgattam ahogyan játszott az erdő lakóival. Énekelt és beszélt a fákhoz. Órákig képes lettem volna hallgatni a dalát, de egyszer csak elhallgatott. A tó felé kaptam a fejem, de sehol sem láttam őt. Elszorult a szívem már a gondolattól is, hogy meg sem pillanthattam az arcát és talán sohasem látom többé a lányt.
Ő csak annyit mondott: "Bátortalan úrfi" feléje kaptam a tekintetem, rám nevetett, majd elszaladt. Lábaim képtelenek voltak megmozdulni, állam leesve bámultam a fák közt szökkenő kecses alakot.
A leányzó ott és akkor lett az első szerelmem. Hófehér fonott hajában gyöngyök, kagylók csillantak, a virágok pedig édes olajukkal illatosították meg nyomában az erdőt.
Nem narf volt, sem szörnyeteg. Talán az erdőisten lánya, vagy maga Gaia.
Egy a lényeg, míg élek emlékszem rád, és Szeretlek!
Mély megbecsüléssel: Nuada aki első e néven, az istenek és varázslények szövetségéből született, Nyárvidék új idejének leendő uralkodója, Viharfok ura, Észak védelmezője
Kelt: Földi idő 2011. 11. 25.
Odetteség...
2011. november 23., szerda
Draco/Haku, vagy amit elárul majd...
*ejtsd: Drékó*
Nem gondoltam volna, hogy egy újabb különleges lénnyel gyarapszik a listám, míg meg nem pillantottam Resinsoul új kis baba sárkányát (L) karaktere egyenlőre még nem rajzolódott ki. Vagy sárkány, vagy gargoyle (vízköpő) lehetne a szentem *-*
minden esetre lavu-lavu azok a szárnyak és farkinca
pajkos póni
2011. november 21., hétfő
Cronicle of Summerland I.
"Nyáridékre elérkezett a régen várt nagy nap, Trónörökös született!"
Nah igen... Most úgy kellene kezdenem, hogy: Megszülettem! *-*
Ám én inkább azzal kezdeném amire emlékszem jó magam is :D
Szóval, az első emlékem egy altató volt és az édesanyám puha illatos vörös fürtjei ahogy az egyik nevem napja ünnepség után a dajka helyett az ágyamba vitt. Őt Morgananak hívják, lángvörös hajával és varázslatosan sugárzó kék szemeivel ejtette ámulatba az apámat. Alakja szikár ám mégis kecses ahogy a selyem, és bársony ruhákban kirajzolódni látszik -mind a mai napig-
Az apám Ogmios, észak büszke és rendíthetettlen védelmező isteneinek egyike, ki részben lemondott a világ feletti feladatairól, hogy Nyárvidék királyaként újdonsült népét oltalmazza. A királyság, még sosem volt ennyire virágzó és élettel teli, mint Ogmios és Morgana uralkodása idején. Ráadásul a sors kegyes volt hozzájuk és két gyermekük is egészségesen született meg. A húgom Nuala fiatalságom legfontosabb kincse volt, a védelmezni való drágaságom. Húgom apánk hollófekete haját örökölte és a különleges árnyalatú tekintetét. Kecses törékenysége elbűvölte az egész birodalmat, de -ahogyan a földön is volt régen- csupán hercegnőnek tekintik, ki egyszer egy szövetséges herceg felesége lesz.
Engem pedig a hercegüknek, ki követem apámat a trónon és elveszek majd egy Odette nevű előkelő hölgyet. Sosem láttam még őt, sosem hallhattam őt, ám mégis valahányszor vele álmodom, békességgel ébredem. Különös nem? :)
Azt hiszem kissé elkalandoztam...
Nyárvidék egy különleges föld a végzet tengerén túl, ahol még él a varázslat, élnek sárkányok, "varázslatos lények" és az igazi erő.
Kitanítottak a tudományokból, varázslatokból, a különleges lények nyelveiből és szokásaikból, de ismerem a harcászat, művészet, etikett, protokol és minden hercegi fortély alap, közép és felső szintjét.
Ez nem dicsekvés akar lenni, nem vagyok büszkébb annál, mint amit elvárnak tőlem. Segítek ott ahol kell és tudok. Bár nem vagyok egy társaság központi karaktere, jó megfigyelő lévén mindig tudom amit tudni illik, néha azt is amit nem volna szabad észrevenni... -az öreg ser Hollster megkörnyékezte Huswold özvegyét ^^...-
Ám amit talán fontosabb lenne megemlítenem az maga a föld. Gyönyörű mezők, rétek, lankás dombok és a vad hegyek. Az érintetlen erdők milliónyi fája, tavak, folyók és tengerek, melyek hol homokos parton, hol meredek szikláknak csapódva mossák Nyárvidék területét.
Bevezetőnek talán elég volt ennyi is kedves olvasó. Amennyiben érdekel még Nyárvidék számomra jóformán leírhatatlan szépségű tájai, kérlek olvass tovább az újabb bejegyzésekbe.
Mély megbecsüléssel: Nuada aki első e néven, az istenek és varázslények szövetségéből született, Nyárvidék új idejének leendő uralkodója, Viharfok ura, Észak védelmezője
Kelt: Földi idő 2011. 11. 21.
2011. november 10., csütörtök
Nyárvidék hangulata
Faun-Satyros
Igazi kelta, igazi népies, igazi varázslat... :) *-*
Nem csak, hogy szeretjük őket, de (Odette?) és Nuada hangját is a zenekar egyik-egyik tagja adja... :)
megj: Odette hangjáért verseny van még, de amint egyben és itthon lesz, kiderül a titok! ;)
2011. november 6., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)