Nos, hát csapat, tessék szépen összegyűlni, mert feladat van, kell egy kisebb interjút összedobnunk azoknak akik követnek minket.
Tehát a kérdés ami mindenkihez szól az Ami nekem fontos... téma.
Kezdjük az apró néppel, Hope?
Hope: -Mi... miért én?! -pillog... -hát oké. Ami nekem fontos az egy faág az otthonomból amit itt ültettem el és szépen hajt mióta itt vagyok. Azt hiszem még nagyon fontos nekem az a kis vonat amit az első karácsonyomra kaptam. És persze a Sensei. És-és-és még nagyon sok minden... -motyog a végén.
Hani: -Oké, akkor én jövök! Én nagyon szeretem az összes rucit amit kapunk Risától, de persze nem ez a legfontosabb. A legnagyobb kedvencem az a kristálylabda amit Nutól kaptam. De szeretem még Hope rajzait amit kitehetünk a falra és azok a mesekönyvek amiket olvashatunk...
Akkor most következzék Risa:
Risa: Először is a legcsodásabb ajándékom egy Szerelmeslevél és egy nyaklánc volt az én hercegemtől. Viszont akad jó pár olyan holmim is amit inkább nem is sorolnék, rossz emlékek is fűznek hozzájuk, de az életem részei... A múltamé és a családomé...
Nuada: Az én kincsem Risa és a két kicsi lány. -mosolyog. -De azért a könyvtáram se kutya. -vigyorog...
Lesszi: -Csak ránk kell nézni, hogy mi a legfontosabb.
Tapani: -Rám nézhet bárki, nem jönne rá...
L: -Na de mester... -bújik.
T: - Csak kimondom a frankót..
L: T____T
T: -Lehet, hogy van egy részem akinek elvetted az eszét, de már jóval előtted is megvolt a nem is kis lista ami fontos lehetne... csak aztán kidobtam a *****
L: -Kérem vissza az antiszoc énedet! -veti rá magát, hátha kibillen a személyisége.
Amy: -Nekem nincsenek fontos dolgaim... bár... talán a Sensei... és az egyszarvús hajpánt... na meg az a levendulás kosár... és akkor már ott van az az őzike és nyuszika is... de így már nem hagyhatom ki a sünit sem...
/Eközben a háttérben Lesszi: -Tapani*csók* Tapani *csók* mesterem *csók* mesterem!!!! /
És nektek gerlicéim?!
Riku: -Előbb a hölgyek. -mosolyog Odettere.
Odette: -Lássuk csak. Szeretem az itteni családom, akár mennyire zizzentek is némelyek. -kuncog. -A tárgyakat annyira nem őrzöm, inkább emlékeket. A hosszú levelezéseket és chateléseket Rikuval, mikor ismerkedni kezdtünk, találkozások emlékét és az összes boldog pillanatot. Az első csók... -szerelmesen néznek össze.
Riku: -Így van. Bár én nem vagyok ilyen költői, mint te kedves... Megőriztem egy tollat és azt a kimonót amiben életre keltett a család akinek a védőszelleme lettem. Talán ennyi.
És végül jöjjön a Sensei.
Sensei: -Én elviselem mind a kilenc szolgámat, köszönöm...
*Mindenki paff le a földre*
Mi is szeretünk Sensei... :D
Köszönjük a figyelmet! <3
