Vintage pillanatok

Zene:

Chronicles of Summerland - Találkozások. 1. Fejezet. Replica

Egy verőfényes tavaszi napon elérkezett az idő, hogy Replica megkezdje a szolgálatait a sikeres vizsgáját követően. Először járt a fővárosban és máris be kell állnia a királyi család portálőrei sorába. Bár megtisztelve érezte magát a hatalmas kitüntetésért amit osztályelsőként kiérdemelt, de kicsit bánta is, hogy nem volt lehetősége korábban érkezni. Fel akarta fedezni a fővárost, hogy később ne keveredjen semmiféle bajba, de az anyja ki akarta élvezni az utolsó együtt töltött napokat és nem volt szíve ezt megtagadni tőle.
A város nyüzsgő színpompás forgataga hömpölygő folyóként vette irányba a domb tetején álló kastély előtti térre. Tavaszköszöntő ünnep készülődik és az éves nagy tavaszi vásár is amiért az ország legkisebb zugából is feljönnek a kézművesek mindig. A tavaszköszöntő ünnep mindig nagyon fontos volt Nyárvidék népének.
Ahogy sétált a központ felé felfigyelt egy veszekedő párosra. Túlon túl hangosak voltak az ő ízlésének, de nem foglalkozott velük túlságosan sokat. Ment a saját dolgára amíg éles sikoltást követve valaki hátulról belé nem rontott és le nem döntötte a lábáról. A páros egyik tagja volt az, vértől koszosan és kikerekedett szemekkel meredt rá, majd felvette a nyúlcipőt. Replica gyorsan megmozgatta a testét, majd felpattant. Ahogy visszapillantott, meglátta a másik alakot a földön heverni. Gondolkodás nélkül a menekülő után vetette magát, bár se fegyvere, se védő felszerelése nem volt még, hogy közelharcba keveredhessen az idegennel. De ez nem érdekelte, csak az, hogy kiüthesse a férfit és az megkaphassa a büntetést amiért elvett egy életet. Utcáról utcára hajszolta a férfit, tömegen át és akadályokon át. Ám mikor a főutcára ért a tavaszköszöntő ünnep forgatagában elvesztette szem elől a férfit.
- Állítsák meg! -üvöltötte amit megpillantotta újra, majd a forgatagba vetette magát, hogy a lehetetlennel is megküzdve átjusson az emberek alkotta élő óceánon.
-Ott-ott. -kiáltották páran mögüle, de senki nem állt a férfi útjába. A vér úgy látszik jobb visszatartó erő bármi másnál is. Az elkeseredettség lassan úrrá lett a lányon és végső elkeseredésében felfedte valódi kilétét. Felkapaszkodott két férfi vállára és a magasba lendülve a ruhája pántjai között elősurrantak hártyás tündérszárnyai. A gyomra apró görcsbe rándult az öröm és a félelem együttes erejétől, hisz végre teljesen önmaga lehet, azonban egyúttal parancsot is szegett.
-Talán, ha elkapom. -suttogta magának és a tömeg fölé ereszkedve repült tovább. Páran jobbnak látták őt bámulni, mint a lábuk alá nézni és többen mutogattak és kiáltozták "Tündér - Tündér"
Végre ismét megpillantotta a férfit aki a tömeg széle felé vette az irányt, hogy a következő sikátornál egérutat nyerhessen. Hátra sem pillantott, így fogalma sem lehetett, hogy az üldözője pontosan látja őt. Egy néma fohász után Replica belevetette magát a tömegbe és felkapta a férfit a ruhájánál fogva, azonban nem bírt felemelkedni vele, így mindketten kibucskáztak a tömegből és hosszas gurulást követve bevágódtak az egyik ház falába.
-Mi az átkozott pokol... -nyögött föl a férfi, majd a lányra nézett.
-Micsoda mázli. Egy tündér. -és megragadta a lábát, mire Replika mellkason rúgta.
-Megölted azt a személyt! -üvöltött rá és felpattanva a férfibe rúgott ismét.
-Meg... és követheted, ha akarod! -újra elkapta a lábát és kirántotta, mire a lány a földön kötött ki és hatalmas koppanással verte be a fejét. Replica szeme előtt kiszínesedett hirtelen a világ és minden szikrázó és vakító lett. Hányinger fogta el, de próbált erős maradni, ahogy az apjától tanulta már kislányként. A tündérek drága csemegét nyújtottak a feketepiac fejvadászainak, így muszáj volt kitanulnia a túlélést. A vakmerőséget pedig sosem bírták kiírtani belőle még az akadémián sem. Többször járt a kötözőben, mint a balhés tanulók zöme, de nem zavarta ez a tény sosem. Bár folyton azt remélte, hogy végül nem ez okozza majd a vesztét.
Éles fájdalom szakította ki a merengésből. A férfi megvágta a hasát. Kinyitotta a szemét és összeszorított fogakkal felült, majd a villogó és mocorgó világon át a férfi felé kapott. Ha megkarmolja, vagy kikaparja a szemét, megtépkedi, már az is több, mint a semmi. A férfi már a saját vérétől és friss sebhelyektől volt maszatos amikor megfagyott a világ körülöttük. A lány csak egy árnyékot látott, majd penge villant és a férfi vállát valaki a földhöz szegezte. Aztán egy vörös üstök és két kék szem került a látómezejébe.
-héé.....rende....ha...mozdulj. -a szempár aggódva figyelte a lányt, majd valami másra figyelt. Hirtelen több alak került köréjük. Ezt csak azért tudta megmondani a lány, mert a falta árnyékok színkavalkádja vetült.
-Azt hiszem hányni fogok. -nyögött fel, majd hanyatt dőlt és lehunyta a szemét. Rossz ötlet volt, keserű ízt érzett a szájába, így újra kinyitotta a szemét. Egy arc is tartozott a szempárhoz és a vörös tincsekhez. Épp rá mosolygott.
-Alaposan összekaszaboltad. Nem hittem volna, hogy a körmök ilyen jó fegyvernek minősülhetnek. -a mosoly vigyorrá szélesedett.
-Örülök, hogy valami újat mutathattam neked. -nyögött fel a lány, mire a vörös kardos keze a homlokára siklott. Hűvös ujjai kellemesen csitították a világ karneválját a lány szeme előtt. Percről percre tisztult a kép és végre lassan fókuszálni is tudott végre.
-Minden rendben lesz, ne aggódj.
-Aggódni én?! Látszik nem ismersz. -a vörös megmentő mosolyt csalt Replica arcára.
-Látom már kutya bajod, ha van erőd kötekedni. -villantott rá egy vakító fogsorú vigyort, majd elhátrált a képből. Katonák díszsisakja került a képbe, ahogy felnyalábolták egy hordágyra és megindultak vele a tömeg széle mellett.
-Kastélyőrök. Micsoda megtiszteltetés. Kár, hogy nem így terveztem. -sóhajtott, majd átadta magát a lassú ringatózásnak.

A kastélyba érve orvosok vették körül és kivizsgálták alaposan, majd bekötözték és ezután ki is hallgatták. Többször.

-Csak ezt mondhatom. - sóhajtott.
-Rendben. Szerencséje, hogy minden stimmel a sztorival. Különben nagy bajban lenne kishölgy. -zárta rövidre a témát az egyik csendőr.
-Meg tudnák mondani, hogy az a vörös férfi melyik szakaszban van?! Szeretném neki megköszönni, hogy megmentett. -a két férfi zavartan összenézett.
- Ő nem katona. -válaszolt az idősebbik végül.
-Értem. Köszönöm. -ezzel távoztak. Replica összeszedte a cuccait és megköszönte az orvosoknak, hogy összefércelték. Gyors kisegítést kért az első nővértől, hogy merre is menjen hol találja meg a portálőrök szállását, hogy le tudjon jelentkezni.
-Replica Night! -visszhangzott a folyosó ahogy felharsogott egy érdes férfihang. Replica megpördült a tengelye körül és úgy nézett a férfire. Ismerte már rég, ő volt az akadémián a mentora.
-Balthasar mester. -mosolyodott el.
-Úgy hallottam megint a kötözőbe kötöttél ki. -ölelte magához kedvenc tanítványát ciccegve.
-Tudod, én már csak az vagyok aki. -vigyorgott a lány. Bármekkora zűrben is volt folyton Balthasar mester mindig kimentette valami egyedi büntetéssel amitől csak még jobb és jobb lett.
-Pedig azt hittem benőtt a fejed lágya végre, most, hogy a kastélynál kaptál szolgálatot. Gyere, már várnak rád.
-Kik?
-A királyi család személyes portálőrei közé kerültél be. -mondta lelkesen.
-Mindig is arra vártál, hogy egy tanítványod oda jusson mester. -Replica gyomrában ismét pillangók ezrei keltek szárnyra, mint mikor a tömeg felett a szárnyait kibontotta.
-Valóban. És ez a feladat nem is lehet jobb diáké, mint a tiéd.
-De megszegtem a parancsot mester. Nem fogják meggondolni magukat ezek után? -az öröm hirtelen rémületté változott...
-Kiderül gyermekem, kiderül. Hamarabb, mint gondolnád. -megálltak egy ajtó előtt.
-Kész vagy?
-Azt hiszem. -bólintott, majd végignézett magán, aztán a termen és az ablaknál meglátta azt a vörös üstököt amit korábban is... -Várj... egy percet kérek még. -azzal odaszaladt a férfihoz.
-Lám-lám. Hamar kitisztult a fejed. -mosolygott köszönésképp.
-Csak szeretném megköszönni, hogy a segítségemre siettél.
-Semmiség volt.
-Nem, nem volt az. Nem vagy katona és mégis megmentettél. Pedig semmivel sem tartozol nekem. Én viszont már tartozom neked.
-Akkor kápráztasd el őket. -kacsintott rám, majd az ajtó irányába intett.
-Azt hiszem elszúrtam ezt már. -húzta el a száját a lány.
-Ne vegyél rá mérget. -ezzel meglökte az ajtó irányába. Replica csatlakozott mesteréhez és együtt léptek be a fogadó terembe...

Világos és tágas fogadó teremben találták magukat, az ablakok nyitva voltak és felhallatszott a téren nyüzsgő tömeg hangja. Igazi élettől pezsgő élmény volt hirtelen a sok élő növénnyel és a színpompás festményekkel. Az ablaknál álló alak megfordult és rájuk pillantott. Bár Replica még sosem találkozott vele személyesen tudta jól ki ő.
-Balthasar rég láttalak! -tárta szélesre izmos karját a király.
-Felség, valóban rég volt, hogy utoljára tanítványt hozhattam eléd. Királynőm. -hajolt meg a férfi a lány által eddig észre sem vett asszon előtt. A nő hosszú vörös haja vastag virágokkal díszített fonatban pihent a vállán. Ruhája maga volt a tavaszi erdő sugárzó csodája. Színpompás zöld levelekre emlékeztető szoknya és csavart fűz kinézetű fűzős felső volt rajta hosszú ujjakkal amik kiemelték kecses egymásba fonódó ujjait. Nyakában virág alakú nyakék pihent és ékesítette viselőjét. Ahogy a lány szemébe nézett Replicát különös érzés fogta el, bár sosem nézett azokba a zöld szemekbe, mégis ismerős volt neki valahonnan.
-Reméljük élvezhetjük a társaságod azért még egy darabig. -mosolygott mesterére bájosan a királynő.
-Ahogy kívánod Királynőm! -hajolt meg ismét, majd visszafordult az uralkodóhoz.
-Elhoztam hát a legkiválóbb tanítványomat, hogy szolgálhassa a királyi családot.
-Úgy hallottam meggyűlt a bajod az ide úton. - most először pillantott rá a király és a lány önkéntelenül is nyelt egyet a hatalmat sugárzó szemek hatására.
-Bocsánatodat kérem felség. Megszegtem a szabályokat, hogy bizonyíthassak magamnak. -hajolt meg mélyen.
-Én egészen másként hallottam. -mosolyodott el a király, mire Replica felkapta a fejét.
-Kitől? -kérdezte még mielőtt lakatot tehetett volna a szájára. A király és a királynő együtt nevettek tiszteletlen faggatózásán.
-Bocsásson meg felség, nem akartam tiszteletlen lenni. -mentegetőzött gyorsan.
-A legbiztosabb forrásból, hogy dönthessek a sorsodról. -válaszolta meg a kérdést a király, bár a lány egy szemernyit sem került közelebb a titok nyitjához. Vajon az a katona lehetett akit kint is látott? És vajon mit mondott róla? Kedvesnek tűnt, de attól még bármit is mondhatott... Általában nem csípik a túlbuzgó tanoncokat.
-És megtudhatnánk, hogy miként döntöttél felség? -a beszélgetés folyt tovább, de a lány túlságosan elvolt a gondolataival. Ha kijut innen és még lesz lehetősége összefutni a katonával biztosan megkérdezi, lesz ami lesz. Igen, ezt kell tennie, biztosan. Mindenképp meg kell tennie, mert úgy sem hagyja nyugton.
-Nuada herceg küldetésre indul az emberek világába. Szüksége lesz egy buzgó kitűnő tanoncra aki a segítségére lehet bármikor.
-Nagylelkűségedről teszel tanúbizonyságot a döntéseddel. Replica a tőle telhető legtöbbet el fog követni azért, hogy segítse az ifjú Nuadát.
-Remélem is, bár most épp nem valami penge. -nevetett a hátuk mögött valaki. Replica a hangra úgy pördült meg a tengelye körül, mintha megrántották volna. És ott állt vele szemben ő. A vörös kócos üstök alól nem kék, hanem zöld szemek néztek rá és a már látott mosolyra húzódó ajkak.
-Hercegem, bemutatom Replica Nightot, ő fogja segíteni utadat az emberek földjére.
-Felség. -hajolt meg kapkodva a hercegnek is.
-Nuada. Már most kezd el gyakorolni, mert a hercegezés, meg a hasonlók könnyen bajba keverhetnek mindkettőnket.
-Rendben. Fe... Nuada. -a férfi mosolya láttán Replica is önkéntelenül mosolyra fakadt.
-Megy ez!
-Köszönöm, hogy megmentettél korábban.
-Hát, ha már megkönnyítetted a dolgom, mi sem volt természetesebb.
-Megkönnyítettem? Mivel?
-Melyik részére érted a kérdést?
-Összezavarsz. -közben Balthasar mester és a királyi pár kivonult a teremből, valami vacsora féléről beszélgetve.
-Pontosan. -vigyorgott Nuada. A lány megrázta a fejét. Hirtelen annyi kérdése lett volna azt sem tudta mit tegyen fel először. Érdekelte a korábbi, meg az, hogy mit is mondott róla a herceg, és ott van még a feladat is ami rájuk vár. Kissé bele is szédült a rengeteg mindenbe.
-Hoppá, azt hiszem enned kellene mielőtt indulunk. -kapta el a lányt gyorsan.
-Valóban. -ráncolta a homlokát. -És kérdéseim is lennének...
-Hát akkor kövess a konyhára és szerzünk valamit még az esti nagy lakoma előtt...
-Bárhová... -a herceg felnevetett és elindult a lány pedig fülig vörösödve követte.
-Úgy értem bárhová ahol ennivalót találni. -motyogta magának megnyugtatásul...


A vacsora alatt rögtönzött mini kiselőadást tartottak az életükről, bár Replica többet megtudott a hercegről a hangneme alapján, mint a szavaiból. Aztán felkészültek az indulásra és a lány Balthasar mestertől megkapta a kapu nyitó jeleit, hogy a napfény utolsó sugarával megnyithassa a kaput Nyárvidék és az Emberek földje között.
Replica még sosem járt az emberek földén, de nem hitte volna mennyire hasonlít és mégis milyen más minden. Ahogy átléptek a herceg első útja egy kocsmába vezetett. A lány nem értette, de követte őt és figyelt mindenre amire csak tudott. A herceg beszélt pár kétes alakkal, mint emberrel, mint nyárvidékivel, majd az egyik harsány röhögés közepette felszólította, hogy énekeljen már valamit, úgy is rég járt erre és azóta csak az a részeges alak próbálkozik az énekléssel akinek meg még hangja sincs. Nuada vonakodva bár, de beadta a derekát és pár pillanatnyi egyeztetés után az énekes átadta a helyét neki, majd a zenekar belekezdett.

A lány szemében csillogtak a könnyek ahogy hallgatta őt. Annyi ki nem mondott fájdalom bújt meg a hangjában, hogy összeszorult a szíve is. Tudott egy két dolgot már nyárvidék hercegéről a szóbeszédeknek hála. Ha csak a fele igaz róla akkor is bárhová követte volna Nuadát ezek után... Bárhova.........